Kezdőoldal

Jó néhány meccsen meglepetés született a Magyar Kupa első játékhetén, szerzőink igyekeznek megtippelni, hogy a folytatásban mikor borul a papírforma. Jóslás mellett átvesszük az első két nap történéseit, és egy-egy drága parti is terítékre kerül.

54 csapat részvételével hétfőn indul a Magyar Kupa. A nyolc csoportban 16 leosztásos körmérkőzések után az első négy-négy csapat jut a főágra, a többiek az alsóbb kupákban folytathatják. Állandó szerzőpárosunk sorozata első részében bemutatja a csapatokat és a csoportok várható végkimenetelét, a folytatásban pedig majd helyzetértékeléssel és partielemzéssel is szolgálnak.

Több mint negyven évvel az első írásban megjelent interjúja után most nekünk adta a másodikat, már csak ezért is volt miről beszélgetni. Az apropó az volt, hogy a dunaújvárosi versenyen aratott győzelmével elsőként lépte át az örökmesterpont-listán a kétszázezres határt. A sikerek mellett szóba kerülnek a kudarcok – bevallottan sok volt belőlük –, jó pár bridzsszakmai kérdés, megtudjuk, miért nem játszott a budapesti Eb-n a lengyelek elleni kulcsmeccsen, és az is kiderül, miként lett belőle egy görög újságcikkben Szilágyi József néven felvevő egy olyan helyen, ahol sosem járt, egy olyan partiban, amit sosem játszott, de ami mégis az övé. Mi persze mindnyájan tudjuk a nevét: Szilágyi László.

Hogyan kell kezelni azt az aduszínt, hogy AKB82 és szemben Q943? Picit komolytalan kérdésnek tűnik, mindenesetre valószínűleg nem az impassz jut az ember eszébe róla. Az élet persze néha furcsa dolgokat produkál.

Fontos élmény és hosszú időre inspirál, amikor valami nagyon jól sül el. A bridzsben, párosversenyen a 75 nekem (most nem tekintem a mezőny, verseny erősségét, hosszát stb.) a picit több, mint 10 éves pályafutásom csúcsa. Mi kellett hozzá?

Elhunyt Gáspár Gyula, a miskolci bridzs egyik meghatározó, országosan is sikeres játékosa.

Az úgy esett, hogy idén sem akartam ezen a versenyen játszani – nem azért, mert nem szeretem a helyet, hanem általában családi kötelességek miatt távolabb töltöm ezt az időt. Ezúttal azonban lett rá időm mégis, eleget is tettem Pölöskei Petra meghívásának – illetve tettem volna, ha nem betegszik meg egy nappal előbb. Ezt a kis hézagot használta ki itthon telelő Harsányi József barátom (aki, nem mellesleg, jelentős tisztségeket visel a német és az európai szövetségben amúgy).

Főszerepe volt és van a csalóbotrányok ítélethozatalaiban, a negyvenes évei elején jár, de már több mint húsz éve annak, hogy először felnőtt világversenyen bridzsezett, a budapesti Európa-bajnokságon régen látott közelségben volt a magyar válogatottal a Bermuda-kupa-részvételhez. Aligha van itthon olyan játékos, aki ne őt tartaná a legtehetségesebb magyar bridzsezőnek, de vajon hogy áll a munkához? Erről és a csalásokról, az ítéletek igazságosságáról, a nyári Eb tanulságairól beszélgettünk Winkler Gáborral. Meg arról, hogy hova tart a bridzs itthon és a világban.

Ahogy az már szokott lenni Mitchell-versenyeken – nem a szlemek bemondása vagy az 1400-as bukások, hanem az okos kontrák és a jól megválasztott küzdelmek számítottak inkább a most keddi fordulóban is. Három csere eseményeit írom le – több asztalról is szemezgetve. Mindegyik cserében történtek izgalmak, és mindegyikben legalább tízféle bejegyzés sorakozott a lőlapon.

Valamikor azt hittem, hogy mire az unokáim bridzsezni kezdenek, a művelt világban már mindenki ezt a játékot űzi. Most meg azt tapasztalom, hogy egyre nehezebb ifjú bridzsezőket fogni, sőt maga a kártyázás is kimegy a divatból. Lehet, hogy már nincsenek latifundiumok, amelyeket el lehet játszani, vagyonok, amelyeket egyetlen robberra fel lehet tenni? Mintha már ötlapos pókerpartit sem játszana senki, csak a versenypókerre használt texasi vari megy mindenütt. Ki látott mostanában, mármint nyáron, ultizókat valamilyen parkban?